Oltsunk banki ügyintézőt

Budapest Bank, hivatalfejű fiatal pasi öltönyben, nagy banki öntudattal ül asztala mögött.

-Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
-Jó napot! Kérem vissza a pénzem.
-??? (A fejére volt írva, hogy kikéri magának ezt a slendrián megfogalmazást.)
-A lekötött betétem szeretném kivenni.
-Értem, kis türelmet kérek, amíg a rendszer töltődik.

Hivatalfejű pasi innentől a monitorra tapadt, ahol a rendszer hosszasan töltődött, így az asztalán kezdtem nézelődni. Szórólapok között volt egy köteg saját banki kiadású Most c. magazin, a címlapon Zoltánnal, hátul Emesével. Elvettem egyet a következő mondat kíséretében:

-Addig én megnézem, hogy milyen pénzügyi tanácsokat ad nekem Zoltán.

Hivatalfejű rám néz, és higgadt, enyhén pedagógiai hangon ilyet szól:

-Zoltán nem itt dolgozik. Ő a csak a reklámban szerepel.

Hoppá. Hoppá. Hoppá. Ez engem hülyének néz.
Hát akkor ne okozzunk neki csalódást.

-De nyugtasson meg. Emese ugye itt dolgozik?
-(Még mindig kioktató hangon:) Zoltán és Emese nem a bank alkalmazottai, ők színészek, és csak a reklámban szerepelnek.
-Na ne már! Átverés az egész? Itt van például ez a magazin, a címoldalon Zoltánnal. Ezek itt nem is az ő pénzügyi tanácsai?

Hivatalfejűnek szerintem kezdett gyanús lenni az ügy, mert csak a vállát vonogatta. Én meg ettől lendületbe kerültem, és folytattam.

- Még jó, hogy van egy őszinte ügyintéző, akitől meg lehet tudni az igazat. Most már akkor megkérdezem. Van valami, ami igaz azokból a reklámokból, vagy hazugság az összes?

És megérkezett a felmentő sereg. A szomszédos asztalnál ült az ügyintézők főnöke (legalábbis hozzá visznek mindent aláíratni). Ő az elejétől figyelt, és értette, hogy a hivatalfejű ezt az ügyet benézte. Ő tudta, hogy én vágom, hogy mi az a reklám, és azt is látta, hogy a kollégája már kínban van, és fogalma sincs, mit válaszoljon. Így a helyzetet mentendő, segítőleg közbeszólt:

Főnök: A Zoltánt játszó színész ebben a bankfiókban vezeti a bankszámláját.
Hivatalfejű: Vezette. De már megszüntette.
Főnök (terelni próbál): Van most egy új akciónk. Ha ön ajánlja a bankot egy cégnek, aki folyószámlát nyit nálunk, jóváírunk az ön számláján tízezer forintot.
Én: Nem ismerek ilyet. A sajátomat meg a Citinél vezetem, mert az olcsóbb.
Főnök: A Citinél? (a hivatalfejűnek:) Vonj le azonnal egy százalékpontot a hölgy kamatából.
Én: No-no. Óvatosan azzal a levonással. Nekem jó kapcsolataim vannak a központban.

Ez speciel igaz. Másfelől ezen a ponton ráléptem egy kellemetlen gombra. A kirendeltség és a központ közötti örök ellentét gombjára, ami minden nagyobb cégnél megfigyelhető.

Főnök: Jó kapcsolatok a központban? Vonj le még egy százalékpontot!
Én: No-no. A Budapest Bank csak ne vonogasson, amikor az orrom előtt sért banktitkot.
Főnök: Banktitkot?
Én: Zoltán itt vezette a számláját? Zoltán megszüntette a számláját?

Fejek vissza a monitorra, engem meg soron kívül szólítottak a pénztárban.

(Ami nagyon kedves és ügyfélbarát eljárás volt a részükről.)

Jó tanács:
 

Ha bárhol hülyének néznek, segíts nekik,
és játszd el, hogy az vagy.
Onnantól nekik kell boldogulniuk veled,
és nem fordítva.