Az Ördöggel randiznék

Női oldalról nézve sok típusa létezik a férfinak. Van, amelyik maga az Ördög. Na én vele szeretek kezdeni.

A játék neve sakk. Az első találkozáskor kezdődik a játszma. A táblát én hozom, és a bábukat is. Nagyon szép készletem van. Kinyitom a táblát, és felállítom a gazdagon díszített bábukat. Izgatott vagyok, hogy milyen játék lesz. Tudom, hogy a készletemmel bármi lehetséges.

Ülünk egymással szemben, az Ördög, meg én. Ebben a sakkban egyetlen szabály van: mindig ő lép először, a Férfival.

Erre többnyire én lépek egyet a Nővel. A bábuk mozgásba lendülnek egymás felé. A játék izgalmát az adja, hogy innentől nincs szabály, bármely bábuval lehet bárhova lépni. A cél az egyedi, érdekes állások létrehozása. Hosszú ideig csak a két fő bábu, a Férfi és a Nő mozog. Közben történetekkel mulattatjuk egymást, viccelődünk, de mindketten tudjuk, hogy nem beszélgetni, hanem sakkozni jöttünk, így időnként egyikünk meglepetésszerűen lép egyet.

A végkifejlet ismeretlen. Ám egy dolog már biztos: elkezdődött az első öt percben. Közelebb jön, hosszan a szemembe néz, rutinosan rámhangolódik. Érzi, hogy mit kell tennie a célja eléréséhez, hiszen nem először teszi. Én meg hagyom, mert ismerős ez a játék, és így szeretem.

Ha az Ördög jól játszik –és ő mindig jól játszik-, még egy dolog biztos, folytatni akarom a játékot, és furfangos húzásait a saját bőrömön szeretném megtapasztalni. Később kiderül, hogy melyikünk vágya erősebb.



Néha belefutok egy-egy álruhás királyfiba. Első találkozáskor ott ül velem szemben, a felállított bábuk előtt. Türelmesen várom, hogy lépjen a Férfival, de már gyanítom, hogy egy álruha tévesztett meg.

Neki fogalma sincs róla, hogy sakkozni jöttem, és övé az első lépés. Mesél a királyságról, a kincstár vagyonáról, az alattvalókról, a táltos paripájáról, hőstetteiről a hétfejű sárkánnyal, de a bábukhoz nem nyúl. Közben nagyokat nevet, és boldog, hogy itt ül velem. A szemében látom, hogy tetszem neki. Vele nevetek, mert vicces és szórakoztató, amit mond, és közben egyre csüggedtebben várom, hogy lépjen a Férfival.

Később a királyfi nem érti, hogy miért nem akarok többet találkozni, hiszen olyan jól alakultak a dolgok. Hát igen. Mindketten benéztük. Én azt hittem az Ördög ül ott, ő meg azt, hogy Hófehérke, aki biztosan elájult volna a gyönyörtől, hogy igazi királyfira lelt táltos paripával, kincstárral, sárkányos sztorikkal. Én unatkoztam, és csalódtam. Nem volt kivel játszanom. Az ilyesmi megvisel.

Jó tanács:

Ha érzed, hogy bejössz neki, legalább a kezét

fogd már meg, Te Szerencsétlen.