A bennem élő sorozatgyilkos

Randi szezonban gyakran élem át, hogy különböző helyeken néznek, sőt bámulnak azok a férfiak, akiknek bejövök. Többségével nincs egyezés, de ritkán van, hogy stimmel. Mosolygok. Úgy teszek, mintha ott lenne dolgom. Semmi történés, de még mindig néz. Megint mosolygok egyet. Még mindig úgy teszek, mintha ott lenne dolgom. Megint semmi történés, de néz. És látom, hogy a túloldalon kattog az agy.

Oda kéne menni. - gondolja ő.
Miért nem jössz már?-gondolom én.
És semmi. Sóhajtok, és megyek tovább.

Minden ember képes az összes lelkiállapotot produkálni. Minden férfiban ott van a macho, minden nőben ott van a kurva, mindenkiben él egy depressziós, egy mániás, egy kényszeres. Él, de el van zárva egy biztos fal mögé. Van, hogy némelyik elzárt szerepszemélyiségünk elő tud kerülni bizonyos élethelyzetekben.

Az egyik ilyen jól elzárt személyiség a sorozatgyilkos. Mindenkiben van egy, és kevés kivétellel nem jön elő, így nem tudhatod, hogy milyen lennél sorozatgyilkosként.

Én azt hiszem tudom.

Minden este az éjfélt várnám, dúsra szájfényezve, csöcski pólóban, tűsarkakon járnék vadászni. Felkeresnék minden klubot, és a bárpultnál várnám, hogy jöjjön egy vonzó férfi, akinek megtetszem. Nézném, mosolyognék, várnám, hogy odajöjjön. Ha mégsem jönne, én mennék. Mosolyogva. Ő örülne, hogy nem kellett összeszednie a bátorságát. Odalépnék elé, és megkérdezném: Jól láttam, hogy tetszem neked? És ha a válasz igen, akkor a fülébe suttognám, hogy te is nekem. Közben lenyúlnék a combomon feszülő bőrpánthoz, kitapogatnám rajta a tokot, előhúznám az éles kis tőrt, és beledöfném egyenesen a szíve közepébe.

Mert az élet szép.

Az ilyen meg nem érdemli meg.
 

Jó tanács:

Ha tetszik és adja, akkor adjad neki te is. Lehet, hogy az életed múlik rajta.