Fotelérzés

Van az úgy, hogy az embernek szüksége van arra, hogy belelovalja magát egy érzésbe. Csak úgy, mert épp ráér. Vagy inkább, mert nem ér rá. Mert például volna egy munka, amit semmi, de semmi kedve elkezdeni.

Mert ugye, mennyivel jobb egy fotelban ülve merengeni azon, hogy annyira, de annyira szerelmes vagy, és mekkora lenne, ha a pasid jönne, és egy lenne egy piros cabrioja is, amivel hajlobogtatva elvinne egy olyan helyre, ahol senki sem hallja, hogy milyen hangos is vagy, amikor jól megdönget.

Vagy jó érzés kiszámolni azt az egészen egzakt összeget, amit alaphangon nyerni kellene a lottón, hogy eltöltsön az anyagi biztonság, és a megnyíló tuti lehetőségek felett érzett öröm. Amíg ezen agyalsz, érzed is, hogy gazdag vagy.

Vagy végső elkeseredésedben elgondolni, hogy hirtelen halált halsz, és megtervezni a temetésedet. Látni magad előtt, hogy akik szerettek, mind ott zokognak. Erre esetleg zenéket is lehet válogatni, ami jól megadja nekik, ha nem zokognának elég hangosan. És te is érzed a végtelen bánatot, amit majd ők fognak.

Van, amikor az agyad másik részében zajló folyamatok felhangosodnak, és ilyeneket hangoskodnak bele a kellemes időtöltés kellős közepébe: „Most már tényleg oda kellene menned a konyhába, és el kellene mosogatnod.” „Ha most nem kezdesz el felöltözni, el fogsz késni.”

Ha azt mondod nekik, hogy kuss legyen, és nem csinálsz semmit, akkor keletkezik az érzés, amit úgy nevezek, hogy fotelstressz. Ez az, amikor nem csinálsz semmit, de baromira feszült vagy amiatt, hogy mit kellene. Ám mégsem teszed, inkább fotelstresszelsz.

Valamiért mégis létszükséglet, és úgy látom, nem vagyok vele egyedül. Aki nem csinálja, fejletlen marad érzelmileg, ám esetleg nagyon sikeres lesz a szakmájában, és még a lakása is tip-top lesz.

Jó tanács:

Figyeljük meg az embereket. Az egyik típus azt keresi, mit lehet csinálni, mert addig sem kell érezni, a másik folyton érez valamit, hátha meg tudja úszni, hogy csináljon valamit. A két fajta vagy irigyli, vagy idegesíti, de ritkán érti egymást.

A motor típusáról beszélünk, eköré épül a többi. Megváltozás kizárva.